Jehova Tanúi — Kik ők? Miben hisznek?

Isten valóban megengedi a gonoszságot. De a földön milliók szinte már szántszándékkal követnek el gonoszságokat. Például háborúkat robbantanak ki, bombákat dobnak gyermekekre, felperzselik a földeket, és éhínségeket idéznek elő. Milliók dohányoznak, majd tüdőrákot kapnak; házasságtörést követnek el, így szexuális úton terjedő betegségekkel fertőződnek meg; mértéktelenül fogyasztanak szeszes italokat, emiatt májzsugorodásuk lesz; és így tovább. Az ilyen emberek nem igazán szeretnék, hogy megszűnjön a gonoszság. Csupán azt szeretnék, ha megszűnne az érte járó büntetés. Amikor learatják, amit vetettek, így kiáltanak fel: „Miért éppen én?” És Istent hibáztatják, amint a Példabeszédek 19:3 mondja: „Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.” Ha pedig Isten véget vetne gaztetteiknek, tiltakoznának, hogy megfosztják őket cselekvési szabadságuktól!

A fő ok, amiért Jehova megengedi a gonoszságot az, hogy válaszoljon Sátán kihívására. Sátán, az Ördög azt mondta, hogy Istennek nem lesznek a földön olyan szolgái, akik próba alatt is hűségesek maradnának hozzá (Jób 1:6–12; 2:1–10). Jehova megengedi Sátánnak, hogy életben maradjon, és alkalma legyen bebizonyítani állítását (2Mózes 9:16). Sátán most is folyton bajokat idéz elő, hogy Isten ellen fordítsa az embereket, és megpróbálja bebizonyítani állítását (Jelenések 12:12). Jób azonban megőrizte feddhetetlenségét. Jézus is így tett. Az igaz keresztények ma ugyanezt teszik (Jób 27:5; 31:6; Máté 4:1–11; 1Péter 1:6, 7).

A Biblia szerint nem. Csupán úgy tűnik, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mivel az emberiség oly sok évszázadon át csak rosszat látott. Jehova megteremtette a földet, és megparancsolta az embernek, hogy töltse be azt igazságos férfiakkal és nőkkel, akik gondozzák a föld növény- és állatvilágát, és inkább megőrzik szépségét, mintsem elpusztítják azt. (Lásd a „Miben hisznek?” és „A jó hír, amelyet szeretnének elmondani Önnek” című részt.) Tehát nem ez a megígért Paradicsom túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hanem inkább a jelenlegi siralmas helyzet túl rossz ahhoz, hogy fennmaradjon. A Paradicsom fel fogja váltani ezt.

Az ilyen ígéretekbe vetett hit nem hiszékenység. „A hit a hallottakat követi.” Az Isten Szavában rejlő bölcsesség a tanulmányozása révén válik nyilvánvalóvá, és így gyarapodik a hit (Róma 10:17; Héberek 11:1).

A bibliai régészet sok mindenben igazolja a Biblia történelmi pontosságát. Az igazi tudomány összhangban van a Bibliával. A következő tényeket már jóval azelőtt feljegyezték a Bibliában, hogy a világi tudósok felfedezték volna őket: az a sorrend, amely a föld kialakulásának szakaszaiban megfigyelhető, továbbá az, hogy a föld gömb alakú, hogy semmire nincs felfüggesztve a térben, és hogy a madarak vándorolnak (1Mózes 1. fejezet; Ézsaiás 40:22; Jób 26:7; Jeremiás 8:7).

A Biblia ihletettségét a beteljesedett próféciák is igazolják. Dániel előre bejelentette a világhatalmak felemelkedését és bukását, valamint azt az időpontot, hogy mikor jön el a Messiás, és mikor ölik meg (Dániel 2. és 8. fejezet; 9:24–27). Ma további próféciák teljesednek be, s napjainkat az „utolsó napokként” azonosítják (2Timóteus 3:1–5; Máté 24. fejezete). Az események ilyen előretudása meghaladja az ember képességét (Ézsaiás 41:23). További bizonyítékok végett lapozza fel A Biblia — Isten Szava vagy emberé? és a Van-e Teremtő, aki törődik veled? című könyvet; mindkettő Jehova Tanúi kiadványa.

Tanulmányoznia kell a Bibliát, elmélkednie kell az olvasottakon, és ugyanakkor Isten szellemét kell kérnie, hogy az irányítsa Önt (Példabeszédek 15:28; Lukács 11:9–13). „Ha tehát valamelyikőtök híján van a bölcsességnek — mondja a Biblia —, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki” (Jakab 1:5). Vannak bibliai segédeszközök is, amiket érdemes felhasználni. Általában szükségünk van mások segítségére, mint ahogy az etióp is Fülöppel tanulmányozott (Cselekedetek 8:26–35). Jehova Tanúi ingyenes bibliatanulmányozásokat vezetnek az érdeklődő emberekkel az otthonukban. Bátran vegye igénybe a szolgálatukat!

Sokan ellenezték Jézus prédikálását, és ő azt mondta, hogy sokan fognak szembehelyezkedni a követőivel is. Amikor Jézus tanítása mély benyomást tett némelyekre, a vallási ellenfelei ezzel vágtak vissza nekik: „Csak nem vezetett félre titeket is? Vajon az elöljárók vagy farizeusok közül hitt-e benne valaki?” (János 7:46–48; 15:20). Sokan azok közül, akik azt tanácsolják Önnek, hogy ne tanulmányozzon a Tanúkkal, vagy tájékozatlanok e kérdésben, vagy előítéletet táplálnak irántuk. Tanulmányozzon a Tanúkkal, és győződjön meg saját maga arról, hogy a tanulmányozás által jobban megérti-e a Bibliát vagy sem (Máté 7:17–20).

Ebben Jézus példáját követik. Ő a zsidókhoz ment. A zsidóknak már megvolt a maguk vallása, de az sok mindenben eltért Isten Szavától (Máté 15:1–9). Minden nemzetnek van ilyen vagy olyan vallása, akár úgynevezett keresztény, akár nem keresztény nemzetről legyen szó. Létfontosságú az embereknek, hogy olyan dolgokban higgyenek, amik megegyeznek Isten Szavával. A Tanúk azon erőfeszítése, hogy ebben segítsenek nekik, a felebaráti szeretet kimutatásának egyik módja.

Bárkinek, aki komolyan veszi a vallását, hinnie kell, hogy övé az igaz. Máskülönben miért foglalkozna vele? A keresztényeket figyelmeztetik: „Bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló” (1Tesszalonika 5:21). Az embernek meg kell győződnie arról, hogy a hite alátámasztható-e a Szentírásból, mert csak egy igaz hit van. Az Efézus 4:5 megerősíti ezt, amikor erről beszél: „egy Úr, egy hit, egy keresztség.” Jézus nem értett egyet azzal az új irányzatot tükröző, engedékeny szemlélettel, hogy sok út van, sok vallás, ami mind a megmentéshez vezet. Ehelyett ezt mondta: „szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.” Jehova Tanúi hiszik, hogy megtalálták. Különben más vallást keresnének (Máté 7:14).

Nem. Sok millió ember, aki az elmúlt évszázadok folyamán élt, és nem volt Jehova Tanúja, feltámad, és alkalmat kap az életre. Sokan a most élők közül még állást foglalhatnak az igazság és az igazságosság mellett a „nagy nyomorúság” előtt, és megmentésben részesülnek. Továbbá Jézus figyelmeztetett, hogy ne ítéljük meg egymást. Mi a külsőt látjuk; Isten a szívet nézi. Ő tisztán lát, és irgalmasan ítél. Jézusra bízta, hogy ítélkezzen, és nem ránk (Máté 7:1–5; 24:21; 25:31).

Pál apostol ezt mondta az anyagi támogatásról: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintus 9:7). Jehova Tanúi Királyság-termeiben és a kongresszusi előadótermeiben sohasem gyűjtenek. Adományládák vannak elhelyezve, és így mindazoknak, akik adakozni kívánnak, lehetőségük van erre. Senki sem tudja, hogy mások mennyit adnak, illetve adakoznak-e. Egyesek talán többet tudnak adni, néhányan talán semmit. Jézus megmutatta, hogyan helyes gondolkodnunk ebben a kérdésben, amikor a jeruzsálemi templom perselyéről beszélt az ott levő adakozókhoz: Az számít, hogy valaki tud adni, és szívesen ad, nem pedig az, hogy mennyi pénzt ad (Lukács 21:1–4).

Amikor valaki egyre több ismeretet szerez a Krisztus Királysága alatti megígért földi Paradicsomról, szeretné megosztani ezt az ismeretet másokkal is. Ön is így lesz vele. Ez igazán jó hír! (Cselekedetek 5:41, 42).

Fontos, hogy ezt megtegyük, mert így mutathatjuk meg, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk. A Biblia Jézust „a hű és igaz tanúnak” nevezi. Amikor Jézus a földön volt, így prédikált: „elközeledett az egek királysága”, és kiküldte tanítványait, hogy ugyanezt tegyék (Jelenések 3:14; Máté 4:17; 10:7). Később Jézus ezt parancsolta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket . . . , és tanítsátok meg őket.” Azt is mondta, hogy a vég bekövetkezése előtt „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14; 28:19, 20).

Sokféle módon lehet hirdetni ezt a jó hírt. A barátokkal és ismerősökkel folytatott beszélgetések gyakran kínálnak lehetőséget erre. Némelyek leveleket írnak, vagy a telefont használják fel a tanúskodásra. Mások olyan irodalmat küldenek el postán ismerőseiknek, amelyről feltételezik, hogy különösen érdekli őket. A Tanúk ajtóról ajtóra járnak az üzenettel, attól a vágytól vezérelve, hogy senkit se hagyjanak ki.

A Bibliában ezt a szívélyes meghívást találjuk: „A szellem és a menyasszony pedig szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!« És aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). A paradicsomi földről és annak áldásairól az ember önként beszél. Az a szívből jövő vágy indítja erre, hogy megossza ezt a jó hírt másokkal.

Biztosak vagyunk abban, hogy még további kérdései is vannak Jehova Tanúiról és hitnézeteikről. Vannak területek, ahol a nézőpontok ütköznek. Szeretnénk válaszolni a kérdéseire. Mivel a hely igen szűkre szabott ebben a füzetben, ezért arra kérjük, tegye fel ezeket a kérdéseit a környékén élő Tanúknak. Ezt megteheti akár a Királyság-termükben tartott összejövetelük alkalmával, akár pedig akkor, amikor felkeresik Önt az otthonában. De levélben is elküldheti kérdéseit Jehova Tanúinak, kiválasztva az Önnek megfelelő címet.